A férfiszerepek csúcsa: az apaság (vezető, “király”)

Csak érett személyiséggel volna szabad családot alapítani, és az érettség egyik jele, hogy az illető akarja, vágyik rá és fejben készül rá. A legtermészetesebb szerepünk a szülői szerep, mégis a legmagasabb szintű kihívások elé állít, és tesz próbára felelősségvállalásból.

A pszichológia tudománya a serdülőkor végét azzal zárja le: az egyén képes önállóan és közösségben munkát végezni, illetve éltet egészséges kapcsolatokat maga körül, valamint kész rá, vágyik rá, hogy a legintimebb közösséget létrehozza és fenntartsa: a családot.

Ebben a közösségben egyesül legmélyebben lélekben és testben is férfi és nő, akikből áll a jelenlegi társadalom, és az ő egységükből születnek a gyermekek, akik a jövő generációt fogják adni. A társadalom végső alapja a férfi és nő egymás iránti erotikus vonzalma és áldozatkész szeretete.

A családban, amikor az teljessé válik, és megszületnek a gyerekek, új korszak kezdődik. A gyermekek fejlődése ütemet diktál, visszafordíthatatlan. Mindenre van idő, de azt az időt ki is kell használni. Van idő kifejlődni testileg, de annak szakaszaiban sportolni és megfelelően táplálkozni kell. Megvan az ideje a fogalmak, az idő, a kapcsolatok megtanulásának, megértésének, de amikor ez az idő eljön, élni is kell vele, mert elmúltával már nem pótolható a bevésődés.

“Egy gyereket nem lehet kikapcsolni” – tartja a mondás. Vagyis folyamatos munka van vele, folyamatos felelősségvállalás, tettek és tanulás kettőse vezeti előre a szülőket a gyereknevelés szakaszain.

Természetesen a terhek, a komoly terhek folyamatos jelenlétén kívül rengeteg és nagyon mélyen megérintő élményt, örömöt is tartogat ez a folyamat. A kisgyermekek őszintesége, ártatlansága, mély ragaszkodása megsejteti az emberrel, hogy mennyire fontossá válhat valaki számára. Hányan vannak, aki szerelmi, nagyon mély csalódásukban a szülőségükből, gyermekeik szeretetéből merítenek erőt. A saját gondjaink mennyire jelentéktelenné válhatnak, ha időnket befektetjük gyermekeink életébe. Persze van túlzott törődés is, amikor túl erős és sokáig és változatlanul áll fenn egy szülő-gyermek kapcsolat. Ez patológiássá válhat, pl. az anya a fiát férjpótlékká léptetheti elő, akár annyira is, hogy vérfertőzésig juthat a dolog.

Ebben a cikkben most nem a patológiás esetekkel foglalkozunk. Még egy kitérő: a férfiak, akiknek nincsen gyereke. Valami hasonlót ők is megélhetnek, ha vezető státuszba kerülnek. A tárgyalóképesség, az alárendeltekért való felelősség, a rend és munkamorál fentartásának kötelezettsége, a munkatársak családi élményeiről való beszélgetések – ezek mind közelebb hozhatják a férfiasság ezen szép kiteljesedésének érzését. Nem az, de vannak párhuzamai vele.