Ha apa leszel csökken a társadalmi értéked?

Mit üzen a mai magyar társadalom a férfiaknak az apaságról? Megbecsült tagja ma a közösségnek aki apa lesz? Esetleg szóban elismerjük az apákat, de szabadság, iskolai támogatás, anyagi támogatás szempontjából, illetve közszereplők, politikusok nyilatkozatai alapján más kép bontakozik ki előttünk?

Különös a kép, amit kulturálisan láthatunk. Már dr. Warren Farrell megírta “Child and father reunion” című könyvében, hogy ha egy amerikai filmben (melyek hazánkban is népszerűek) az apa gondoskodó és jó fej, akkor a feleségének halottnak kell lennie. Ugyanis anyákat elhanyagoló, abuzív, drog illetve alkoholfüggő szülőként nem szabad bemutatni. Nem mintha a valóságban ez nem fordulhatna elő, csak vélhetően feminista nyomásra a nők “lejáratása” nem megengedett a filmipar számára. Nem úgy a férfiaké.

Mostani kormányunk – nagyon helyesen – családalapításra ösztönöz. A gyermek a jövő, és a férfi illetve női szerepek kiteljesedése az apai illetve anyai szerep megélése. Még más vetületben azok számára is, akik nem tudnak vagy akarnak gyermeket vállalni, tekintve, hogy másokról gondoskodó, másokért felelősséget vállaló szerep legalább kicsit hajaz az apai/anyai szerepre.

Adódik a kérdés, hogy mit tesz a mai magyar kormányzat, hogy a férfiakat ösztönözze erre a nagy elkötelezettséget igénylő feladatra.

Nem igaz, hogy semmit, de sajnos nem túl sokat. Ad apaszabadságot, mely vívmány nagyszerű lehetrőség, hogy az újdonsült apa kis időt gyermeke születésekor a családjával töltsön. Viszont nagyon kevés. Mindössze öt nap, ikrek születésekor hét nap. Igaz, van gyorsított bírósági eljárás akkor, ha az egyik szülő akadályozza a kapcsolattartást a másik szülő és közös gyermekük közt. Illetve a váltott elhelyezésben is fejlődés következett be, ma már nem kell mindkét szülőnek akarnia, a bíróság enélkül is elrendelheti.

Férfimozgalmi körökben már felvetették, hogy jó lenne az anyákéval egyenlő mértékű szabadságot biztosítani az apáknak is, azzal a lehetőséggel megtoldva, hogy azt bármikor kivehessék, amíg gyermekük kiskorú. Akár több részletben is. Legyen valódi lehetőségük az apáknak a családjukkal lenni, és tapasztalhassák, hogy az őket befogadó, szélesebb közösség – a társadalom – ebben ösztönzi is őket.

Kedvezményes hitelek, diákhitel, családtámogatás az anyákat illeti meg, mivel, ahogy Orbán Viktor, jelenlegi miniszterelnökünk fogalmazott: a gyerekvállalás terén, főleg a nőkre lehet számítani. Elszomorító hozzáállás egy ilyen amúgy nagy formátumú politikustól. A konkrét számadatokat nézve igaza is van: hazánkban jelenleg a negyven évesnél fiatalabb férfiak több mint 70%-ának nincs gyermeke. A tény, hogy a férfiakat illetően a jelenlegi politikai vezetésnek nincsen pozitív, építő jövőképe viszont nagyon csüggesztő! Geopolitikailag a jövő évtized közepéig vannak tervei, de az apaságot illetően semmi pozitív mondanivalója nincsen a férfiak számára. Nincsen ez jól.

Számos elvált apa és apajogi szervezet tapasztalata szerint az elvált apa akár üldözött páriává is válhat a jelenlegi gyermekjóléti rendszerben.

Onnan kezdve, hogy a válófélben lévő férfi megvádolása pedofíliával, függőséggel, kapcsolati erőszakkal pertaktikai elem lett, egészen odáig, hogy tanárok, mentősök, orvosok is azt tapasztalják, hogy a saját gyermekükkel kétheti két órában találkozhatnak, miközben új élettársuk gyermekeit nevelhetik, illetve mások gyermekeinek nevelése, vagy éppen élete van rájuk bízva a foglalkozásuk miatt. Mindez azért, mert bizonyos szakértők nem mernek a bírói előítéletekkel szembemenni, és olyan szakvéleményt adnak ki, amely vagy az anya önző érdekeit szolgálja ki, vagy egyszerűen a bíró által sugallt és apaellenes iránytól nem mer eltérni.

Kultúránk az anyákat és a nőket az egekbe magasztalja, főleg a dolgozó, karrierépítő nőket. A szülői hivatás azonban nagyon, de nagyon alulértékelt.

Az apaság értéke pedig még ennek is alatta van.